Két éves, de alig mond számunkra is érthető szavakat. Ezek között van az anya, mama, apa, papa, majd jött a kukacmánia, így ebből nála annyi csapódott le, hogy kaka. Csak ennyit mond rá, többet semmi pénzért. Ezt a szót a kukac mellett kakasra, és minden pipire használja. A mentőautót is megtanulta utánozni, de a ní-nú helyett fordítva mondja, vagyis nuni-t. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy amikor ezeket meglátja, vagy csak úgy eszébe jut, teljes erőből, és rettentő hangerőn kiáltja nekem: Anya kaka, kaka, vagy anya nuni, anya nuni…Lehetne ciki is, de eddig mindig jót nevettem.
A kukacmánia onnan indult, hogy a homokozójában találtam egy gilisztát, amit – ahogy Bogyó és Babóca is tette- beletettem a műanyag játéktalicskába és utaztattuk. (Persze Babócáék új otthont találtak a kukacnak, és örök barátok lettek, mi menetközben észleltük, hogy a kukac az egyik megállóban a szabadságot választva levetette magát a neki felhőkarcoló magasságúnak tűnő talicskából .) Ez hatalmas élmény volt a Cukkedlinek, de ha megkérdeztem, hogy mi mászott a homokozóban, csak annyit mondott: Anya. Így inkább próbáltam rávenni, hogy mondja ki: kukac, mintsem mindenki azt gondolja, hogy egy jól sikerült buli után valóban a homozóban mászva keresem a bejárati ajtót.
Ti milyen szavaknál kerültetek kellemetlen helyzetbe?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: